Mindennap úgy tekints a múltra,
mintha indulnál sebes lábakkal,
szökellve mégis egy messzi útra,
hol szőlőtők szántják s pásztázzák szíved,
mert áldott diófák ölelte kertek illatát
emlékül magaddal csak így viszed.
Mindennap úgy tekints a múltra,
hogy ki kimérte időnk hegyvölgyeit,
mint aranyló homokból mérjük
gyermek kezekkel égig érő várunk,
jól tudja: hol lépünk tövisre, s a mélyből
Őhozzá vissza hogy találunk.
Mindennap úgy tekints a múltra,
mint völgyben folyóra, mely áradna tovább,
hogy fák öleljék medrét, s hullámait
hűs szél borzolja, s kócolja össze,
hogy végül egy csöndes révbe jutva
fáradt hajónk fényben megfürössze.
