És elvész bennem minden hangtalan,
És elvirágzik csöndben, magtalan,
Ami nagyot és szépet hordozok.
Pedig szívem ma él még és dobog,
De minden érzés fáj és oly nehéz,
És ajkamon a szó olyan kevés,
S a toll hegyéig oly messze az út.
Csak ami könnyű, játszi vagy hazug,
Gyors röpkeszárnyú szóra az talál,
A nagy érzés néma, mint a halál,
És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.
