a hazug és álságos honderűt,
az elfútt hiteknek csúf szemetjét,
a félreállókat és az egyszerűt,
ki szóra táncol tébolyultan,
s kikben oly szomorún csalódtam.
Nem tudom, mily átok telt be rajtunk,
hogy a panaszra sok ember süket,
fogcsikorgató dühök bénítják
és megkövesítik a szíveket.
Hazánk most végre több is lehet,
ha felgyúlnak a régi tüzek.
Európa újra békétlenkedik,
s magyar vádolja az európait.
"Ecce homo" latorrá vált megint.
Mily ősi bűn perzsel mindent ma itt?
Rossz többé nem lehet erősebb,
amikor hazánk már merő seb!
