hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét.
Az emberekről általában elmondhatjuk, hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők;
a veszélytől visszarettennek, harácsolásra hajlamosak.
(Niccolo Machiavelli: A fejedelem)
Méghogy vezetni? Megvezetni kell
a tömeget! Hidd: veszteg úgy marad csak,
ha legelőször azt felejti el,
hogy gondolkodni is illő az agynak.
Ki elhiszi, mit szóvivők hadarnak
(például azt, hogy öt gramm öt kiló),
az a poklot nem érzi kárhozatnak –
a bunkónál nincs jobb alattvaló.
Ki félelmeket okosan kezel:
a trónusára holtig rátapadhat,
a sokaság kezes, ha berezel
s úgy véli, hogy békén hagyják, ha hallgat.
Önnön betört fejére parazsat rak,
hogy bocsássa meg az uralkodó,
mi meg se történt. (Titkolt vágy maradt csak.)
A gyávánál nincs jobb alattvaló.
A tisztesség senkit nem érdekel,
az boldogul, kit sandaság igazgat,
a különbet folyvást gyalázni kell,
keresztvíz rajta csöppnyi sem maradhat.
Itt öklöző győzelmet nem arathat,
csak mélyütéssel – ez nyilvánvaló.
Adj tápot minden aljas indulatnak –
a hitványnál nincs jobb alattvaló.
Herceg, tartós csak úgy lehet hatalmad
(s ezt tudja minden bölcs, minden tahó),
ha földbe döngölöd, kik mást akarnak –
itt meg nem él, ki nem alattvaló.
