Az ember azt mondja:
„Jó nekem egyedül!”,
s jön sok-sok éjszaka,
szemébe a magány belehegedül.
„Nem kell nekem senki!”
- harsogja ha erről kérdik,
de némely pár-mosolyban ráfénylik,
mily jó is az, melegíteni valakit.
Az ember végül magát győzködi:
„Megszoktam, jobb nekem így!”,
s míg másnak az éj nappalodik,
ő mint az árnyék, nyom nélkül eltűnik.
