te jó ég... És hisz inkább
hazugságban, csodákban, bármiben,
minthogy beismerje a maga-hibát:
szeretni sose mert.
S hányszor sír, mások örömébe
szinte belepusztul:
Éjszakánként tudja, magába nézve,
jó lenne kinyitni magán a makacs-kaput.
Idővel a kapu lakatját ellepi a rozsda,
a kulcs kezében hiába maradt csillogó,
mikor rájön, nyitná tuszkolva,
tudja; kiszökni hagyta a lyukon a boldogságot.
...hány éven át magányos az ember,
te jó ég. És lesz inkább
hazugságban, csalásban, bármiben,
minthogy ne kövesse el a hibát:
szeretni sose mert.
