Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”
(Ady Endre)
Te, aki vizsgálod a szíveket,
világíts át engem, Uram!
Nézd meg, mikor vétkeztem és ki ellen,
és lásd meg: nem volt bennem rossz szándék.
Mérj meg engem, Uram,
s ha akarod, veszejts el
a gyehenna tüzére küldve,
ha egyszer is szántszándékkal
bántottam testvért,
szítottam viszályt,
s romlásba döntöttem barátom.
Vedd számba azt is,
hány láng lobogását
táplálta hitem,
hány lelket küldtem
a Te oltalmadba imámmal,
s hány éjszakát sírtam át,
hogy ne hagyd győzni a gonoszt!
Hallottad kiáltásom, de nem szóltál,
csak vizsgáltad tovább a szíveket –
Uram, Te látod a szívemet,
tudod, ki vagyok:
miért teremtettél hitvány porszemnek,
miért adtál a kezembe tollat,
a számba szót, hogy írjam és mondjam:
tiéd a hatalom és a dicsőség!
Hiszen a Tiéd!
Én csak lelkesedem érted
világi küldetésem járva.
Te tudod, hová küldtél s miért,
hát legyen meg a Te akaratod
most és mindörökké! Ámen.
