és gondom elfárad:
nyárszemű szeretőm,
te bonts nekem ágyat.
Pihepaplan alatt
pihekönnyű álmot,
csókolj a szememre
szebb színű világot.
Lányomnak kenyeret,
magamnak oltalmat,
szabadon-szárnyalást
tisztalelkű dalnak.
Szegődj végül mellém
igazságot tenni –
Hitesd el még egyszer:
jó embernek lenni.
