Alászállunk a gondolat lépcsőfokain
földet érünk csönd-tereken
fűbe simuló
megbékélt akarattal
Kőre-virágra tapadó tenyerünkből
már elillanóban
a mozdulat verdeső madara
a szándék bizsergető érverése
zuhanásunk könnyű legyen
a kiáltás hajszálvékony kötelén
a félelem függőleges torzulásában
arcunk görbe tükrének mozaikja
kéküljön mosollyá
a hajnal kinyíló
ablakán
