Szeretnék szabadon hinni,
s nem bilincses szabályok foglyaként
lesni, mennyi van hátra a kimért időből.
Jó volna tudnom, akkor is szeretsz-e,
ha évekig feléd se nézek, mert
azt hiszem, nincs szükségem rád.
Ha távol járok is tőled,
mint hamuban sült reményt
mindig magammal viszlek
félelmeim tarisznyájában.
Hajnalban néha látlak:
újszülött fényként pihensz a vadszőlős falon,
aztán beköltözöl az unokám mosolyába.
Jó volna értenem, miért van mindez,
miért jó a jó és a rossz miért olyan, amilyen?
Jó volna, ha nem rejtőznél titkaid mögé,
és beszélgethetnénk arról, miért vagyok,
és mit jelentek neked, ha egyszer
a te műved ez az egész.
