Uram, szelídíts meg bennem,
ki tékozlón haragját szórja,
pedig karjával ölelhetne át,
mint messzi vetések fölött a vihart,
ha kergeti a felhők megtépett, sötétkék raját.
Taníts sírni is, mint esőcseppek
hullnak, néma víztükörbe
boglyas fák árnyéka alatt,
és tanítsd szeretnem, mit adsz az úton,
és meggyűlölnöm azt, amit tennem nem szabad.
