Parancs János: Kurta sóhaj

várni és várakozni,
amíg megszólal az Úr,
tiszta edénye lenni
nem ismert tartalmaknak,
erre vállalkoztam ifjan,
balgán és felelőtlenül,
bárha teljesíthetném,
amit fölvállaltam,
ó, ha csakugyan tiszta
edénye lehetnék a szónak!