a tarlók, és
kopárság
jajdul bele
a fekete térbe –
némaságot
színlelnek
az erdők,
valami édes
remegés
suhan át
lépteim árnyán,
mint vasárnapi
harangszó a
pirkadás csendjén.
Ez már az ősz
zenéje, egy
szívet melengető
csodálatos dallam,
amely harmatcseppek
mosolyát csepegteti
remegő szívemre.
