szárnysuhogást vár a csapongó képzelet,
mikor kőfalak nélkül akadálytalan
a gondolat a térben időtlen átsuhan.
Úgy vártalak, ahogy a gyermek várni tud,
ki bölcsebb is nálunk: nem koldul, nem nyafog,
csak a bontatlan remény örömét
tartja tenyerén, így botorkál Feléd.
S vártalak akkor is, ha éjszakákon át
fogvacogva vártam vér-lován a halált.
Úgy vártalak, ahogy az várni tud,
ki üressé lett Érted, és útnak indult gyalog,
völgyeken át és vízeséseken
a remény hajtott tovább.
S Te együtt szálltál velem.
