a májusi földön
szemem vadlovat szelídít
pillanatok füzérébe kapaszkodva
befogja a suhanó időt
lobogásból merevít képet
részleteiben viszi az egészet
s ha lenyomatát az emlékezet fala fogadja
szemcsékre eshet szét a kép
lángléptű időnk magával ragadja
