(Minden áldozat emlékére)
Hova tartasz, teremtett szép világ?
Hova tartasz édes otthonunk?
Talpad alól kicsúszik a föld,
ha nem állsz meg időben lezuhanunk.
Mondd, itt leszel-e még gyermekeinknek,
hogy lábuk lógassák folyóid fölött,
magukban dúdolva: ez a hazám
a legapróbb rezdülésig minden ideköt.
Leszel-e otthon unokáinknak is,
fölénk boruló legszebb templomunk?
Csöndes nyári reggelen, mint az ég,
ha csupán jelenlétedtől boldogok vagyunk?
Háború csak háborút fog szülni,
szenvedés csak újabb szenvedést.
Hova tartasz? Merre mész világ?
Mert Párizs vagy, Brüsszel, Bagdad és Drezda,
s mindez együtt zokog, sír és kiált.
