Szenved a test és gyötrődik a lélek,
sokféle hittől kétkedőre vált
elménk a mélységekből felkiált
az ismeretlen mennybe, hol erények
és bűnök megméretnek. Hol az ének,
mely megválthatná vészeknek kitárt
egyéniségünk? Egész láthatárt
kell értő szemmel látni. Egy az érdek:
az összhang. Igényünk van már a rendre:
boldogságot teremtő szerelemre,
felelni kész tudásra, szív szerint
gyönyört adó szépségre, néma kínt
megértő és feloldó szeretetre.
Mitőlünk függ – és mindez meglehetne.
