Ábrándoztál értelmes létről,
hevültél örök szerelemért,
de sok eltékozolt év után
vak reménykedésed véget ért.
Most hallod a sors orgonáján
a világ idegtépő zaját.
Eddig hitt igazságról lehull
a fátyol, és látod rút baját.
Milliókat gyötörnek sebek,
kik bosszútól fűtve döntenek
szép márványfalakat.
Ostobák rombolását látod.
Hát eleged van! Már nem is bánod,
ha élted megszakad.
