Péntek 17 óra 05 perckor tettem oda a mosást. Tarka műszálas ruha, 40°C: A4 program.
Kb. 45 perc. A gép forog, az asszony nem pihen. Elpakol, elmosogat, söpör, főz vagy felvarrja a leszakadt gombot. A sorrend naponta változhat. Varietas delectat. A gép forog, a mosópor (lehetőleg a legolcsóbb) talán a textilszálak közé hatol, s kimossa a hétköznapok szürkeségét, az izzadságszagot, a ránk rakódott sérelmek és megalázó áremelések durva bűzét. (Sebaj, a képviselők és egyéb államférfiak fizetését felemelik, hogy ők moshassák szennyesüket a legdrágábbal.)*
A gép forog, az asszony kenyeret szel, poharakat és szalvétát készít. Vacsorát tesz a terített asztalra. Vacsorára összeül a család. Gyűrött arcok, fáradt végtagok. Az asztalon az "Ez van, ezt kell szeretni". Szájszegletekben mégis-mosoly. A köszönömök után mosogatás. A gép megállt, az asszony tereget. "Jó teregetés - fél vasalás" - tanítják az édesanyák. Közben TV, számítógép és/vagy magnó hangja tölti be a lakást.
A gépek dolgoznak, a villanyszámla nő. Bekattan a hűtő is, duruzsolása után szinte harapható a csend. Az asszony tesz-vesz. A TV-t majd szétlövik az akciófilmek, máshol diszkózene dübörög, amott számítógépes műhangok. Álmosító dolgozatjavítás: az asszony nem csak anya, tanár is.
A gépek elszenderednek, csak a hűtő döngicsél. A dolgozatok lassan fogynak, közben kóbor gondolatok csaponganak az alkonyról, a tengerpart gyűrődő homokjáról, a csillagokról, a lepkékről. Néha egy-egy verssor is papírra kerül. Minden alszik, csak a hiányok vannak jelen.
Még péntek van, de már szombatodik.
Kivirágzanak az álmok, s csendben, titokban megszületik a holnap.
