ideje hát lajstromba venni, mit adott.
Sose nézz hátra, tartja a fáma, mégis:
muszáj megőrizni néhány szép tegnapot.
Mert nélkülük csak úgy elfolyik az élet,
mint gyermekkézből a játszótér homokja,
bár megsárgulnak, de mesélnek a képek,
ha eltesszük őket, mikor üt az óra.
Én továbbviszem Londont és a bécsi utat,
a verszenét Győrből, a Szalajka csendjét,
az útjelzőt, ami Noszvaj felé mutat,
és az alkonyt, amint Kapolcsra épp beért.
És a Könyvet, amin ott díszlik a nevem,
s bírhatom a halhatatlanság látszatát,
a verseket, mi el nem múló szerelem,
és hogy idén is annyiszor öleltek át.
Nos, mindent összevetve, nem panaszkodom,
az elmúlt rosszat pedig számba nem veszem.
Ha összeborul az órán a két rokon,
egy boldog holnapra koccintanak velem.
