Nem érzem igazán időbeli határkőnek az esztendő (különben is csak közmegegyezés alapján kiszemelt) fordulópontját. Fogadalmaim nincsenek,...így hát legfeljebb a mulasztásaimat, összetorlódott tennivalóimat juttatja eszembe ez a nap, a megkezdett s félbemaradt munkákat, s azokat úgyszintén, amelyekbe még bele sem vágtam, ám amelyeket halogatni, elodázni mégsem lehet, mert elfogy az élet.
Közben, míg ezt körmölgetem, átbillentünk az új esztendőbe. Vajon mit hoz? Jót-é, rosszat-é? Odakint füst, villanások, harsány durrogás faluszerte (elnézést, Kécske városa: véletlenül így jött a számra, azaz a tollamra): polgártársaim lelkesen hódolnak a petárdázás primitív szokásának (szórványosan egyébként már napok óta).
Amúgy jámbor alaptermészetű kutyám most dühödten ugatva rohangál le-föl, roppantul
haragszik a csendháborítókra. Mélyen megértem bosszúságát, legszívesebben magam is vele ugatnék. Ha volna mivel – legalább úgy, mint neki –, tán még harapnék is.
