Mészáros Viktor: Szomorú

Megmosta arcát, megfésülködött,
vénasszonyos szürkébe öltözött,
aztán megült fáradt szemed mögött
a bánatod.

Nem szól, csak ül rossz emlékek között,
és vár – talán egy rég elköltözött
könnyel titokban már megöntözött
bocsánatot.