Hideg és szomorú az idő. Hazajár
csupasz ágak alá a homály. Az a tó,
ahol oly gyönyörű, csupa élet a nyár,
ma kihalt. Az idén hol a nádarató?
Komor égre kiált fa hegyén a madár.
Szava nem szerelem: keserű, kaparó.
De hiába, ha alszik a néma határ,
s vele hallgat az alkonyi ködtakaró.
Didereg pocsolyák sara és vize már.
Jön a nagy pihenő, meg a jég, dara, hó,
de a nárciszaim hada mind idevár,
gyere, tartsd melegen, te fehér takaró!
