karjuk nem ringat már vágyat
madarak fáradt röpte
takargat maroknyi ágat
fagyos a reggel
dércsipkés álmot hurcol a szél
ablaküvegen reszket a hajnali kék
egy lépés visszafordult
egy szót fogva tart az idő
lehajtott fejjel állnak a jegenyék
látod odaát térden állva
imát suttog a jövő.
