Nem látod,
hogy meghajlásom
nem zuhanás?
Nézd,
száram nyílegyenes,
legszebb levelem
hogy nyújtózik a fénybe merítve.
Megszabadultam.
Nem köt a föld, a nehéz hagyma.
Nem húz-von
ezer szál, a gubancok.
Tiszta edényben tiszta a víz is.
Kelyhem
örömmel terhes, André Kertész fotója
megtölti a hála.
Így bókol –
árnyakkal míg
el nem enyészik –,
hódol a tárt égnek.
