mint a páfrányokon a pára, mint a levél erezetén az eső-, szem sarkában a könny-,
barlangban a kőcsepp, hogy hulljon, csorduljon, tornyosuljon-e; lassan tűnődve,
ringatódzva, mint az alvó tó hátán, a szendergő szél ölén, a sás élén, a papírszelet,
a céhtábla, a bogár; lassan tűnődve, zümmögve, dudolgatva, félhangon fütyörészve,
mint a méh, a fűrész és a sürgönyvezeték, lassan tűnődve, töprengve, érlelődve,
mint az elefánt, ki nem órákban, a csiga, ki nem napokban, a szilva, mi nem hetekben méri –
ha gondolkodik,párzik, aszalódik – a jelent;
lassan tűnődve, mint a megfontolt füst, az elhaló visszhang,
a pattanni lustán készülő buborék, lassan tűnődve, mint a mocorgó medvék,
óborok, ásító vermek, oroszlánszájak, talányok, bódult virágkelyhek, lankadt tigrisek,
lassan tűnődve, mint a dadogók ajkán, a süketek szembogarában, a vakok ujjbegyén kibukkanó, felpislanó, botorkáló, kitapogatódzó szó;
lassan tűnődve, mint ahogy a köd könyököl a partra, úszik az uszály a Dunán, billeg a dereglye,
a csuhé, a sirály, tátong, szipákol a mélyben a hal,
lassan tűnődve, mint szürkületben a szivárvány, mint a kék, ha jő az alkony,
tűnődve, mint a hegyek,a harangok és a fák, tűnődve, mint a terhes felhők, gesztenyeburkok, anyák, lassan, mint a lankadt golyók, futball-labdák, lukperemén, lombok között, glikkerek, ballonok,
lassan tűnődve, mint falon az ikonok, elnagyolt ábrákon idomaikat vesztett idomok, száradó gombák, múltjukon tűnődő várromok,
lassan tűnődve, mint sebeken a hegek, a homokóra, ha pergetni, malomkő, ha forgatni,
anyaföld, ha moccanni készül, lassan tűnődve kérdezem, szeretsz-e?
