Osszatok békét, nagyurak:
mosolyt, frissen sült kenyeret!
Én csak szebb világot akartam:
virággal hímezni a rétet,
föléje kékkel az eget.
Mormoljatok imát, urak:
nincs áldás azon, aki bánt!
Könnyű álmot hintek szerteszét:
nektek adom az igaz hitet,
serkentek egy színdobbanást.
Ne bántsatok engem, urak,
esküvésre kulcsolt kézzel:
kenyeret akarok, álmokat,
mesét mondani gyermekemnek
a kék ég zengő hitével.
Hagyjatok engem, nagyurak.
Emberré nőttem, bennem vágy:
álmodni, szeretni akarok,
amire nem képes senki más.
Engedjetek utamra hát!
