Hordoztalak, mióta élek,
s kezdettől tudom: nem enyém
igéd, se csontod. Rom-ölemben
a mindenségnek rejtlek én,
hozzádtapadva: hús a csonthoz;
veled mozdulok, s mozdulatlan
vagyok, ha nyugszol. Holthoz a gyász
tapad így, eloldozhatatlan.
Veled indulok minden útra,
s ha le kell rogynom a földre,
tartlak, mint a Fiát az Asszony,
leroskadva is mindörökre.
