(P.J.-nek)
Oly véglegesen tiszta, dísztelen vagy,
mint az igazság. Nem maradt felesleg
a karcsú testen. Úgy vakít az arcod
akár a bánat. Úgy, akár a versed.
Mi mindannyian, éhezők fölélünk.
S úgy szorítunk. Mert meg kell halnia,
az öröklétbe fogódzik az ember.
Éhesebben és gyötrőbben kívánunk,
mint ahogyan a fogoly francia.
