Az a legjobb, ha senkitől nem vársz semmit el,
S e halkléptű időben magad köré építed csendedet.
Figyelni jól csak így lehet, nem rándítja görcs a lelked.
II.
Az a legjobb, ha már nem ügyelsz hulló vasakra,
Amiket a kényszer marka porló salakra gyűjt.
Időd így hullik ezer darabra és semmi sem tölti ki az űrt.
III.
Az a legjobb, ha nem nyűgöz tovább a félelem,
S a mardosó éhség sem fordíthat ki magadból teljesen,
Mert embernek megmaradni itt: parancs ez ma is.
IV.
Az a legjobb, ha nem arra figyelsz folyton,
Hogy most magának ki mennyit gyűjtöget, hiszen
A föld rögeit kaparja ő is, bár nincsen erről sejtelme sem.
V.
Az a legjobb, ha magadnak naponta megkegyelmezel,
Mert konok rendszerességgel roncsolt életedért
Ezidőtájt rajtad kívül senki, de senki nem felel.
VI.
Az a legjobb, ha hűségesen, híven őrzöd emlékeidet,
Magángyűjteményed képsorai között az elmúlt éveket,
Érintéseket, szemeket, nosztalgiákat. Mindenedet.
VII.
Az a legjobb, ha a nehézségek ellenére teszed dolgodat,
Az adott pillanatra összpontosul figyelmed, gondjaid csuprát
A hátad mögé rejted, s helyzeted így nem nehezül tovább…
VIII.
Az a legjobb, ha egy délutáni csendben igaz lelkedet
Újra megleled, s búba gyűrt szívedet szelíden átengeded
A béke örök urának, hogy majd kisimítsa…
