Fogadj be áldott feledés;
ne fájjak neki nagyon!
Sorssal vert sebeimet
a legárvább versekre hagyom.
Hófehér lapok közt
a szenvedés csöndesen sajdul.
Hogy el kell hagyni örökre
őt, a tenger belesajdul.
Végtelen szívemet hiába
próbálom reményből összerakni.
A jövő leomlik hirtelen,
és nem tudok véletek megmaradni.
Arcom, vérem is
- - hajnalra lehull.
Mire feljön az ég,
eltűnök irgalmatlanul.
