Beköltözöm a csöndtől elárvult
lombok közé. Megvédenek az éjszakák
fekete terhei alatt meg-megreccsenő
ágak. Nyelvem alatt virraszt a jövő.
Csillagok, büszke vágyak - -
Romolhatatlan tenyeremen béke.
Fény és hűséges virág. Árváknak
fia vagyok. Engem - a sors kegyeltjét
- a fájdalom megáld. Nincs senkim
ezen a csontnak feszülő világon.
Csak te - - - Szoríts szívedhez!
Mint a gyermek, öledbe vágyom!
