Mit üzen szemed a távoli partok
gyors röptű madarainak?
A lóherésben láthatatlan
csillagos éj vibrál ajkadon.
Kérded ujjammal miért mutatok nyugatra.
Áttetszőn remegek a napnyugta igézetében
és a lejtőn legördülő határozott lépteimmel
titkolom a csupasz virág szorongását.
Az elhagyott tóra
villanó sötétzöld árnyékot vető
mosolyoddal vigasztalsz.
A skarlátvörös est talán maga a valóság.
Merengve
szállnak el felettünk a madarak.
A nap lankás partokkal vezet az ismeretlenbe.
Fehér Illés fordítása
