Ha el lehetne utazni, ha lóra ülve örökre
el lehetne menni, vagy öreg hajót
megtévesztve eltávoznánk a városból,
barát barátot, anya gyermeket hagyna el.
Az otthonmaradók könnyétől repednének a házak
a távozók dala dúsítaná a hegyek legelőit.
Nem tudom kivel szeretném várni a hajnalt
a könnybeborultakkal-e vagy a dalolókkal.
Akik sírnak lassan megvígasztalódnak,
akik énekelnek belefáradnak énekükbe.
Se lóháton se hajón nem mennék el
mert messze vannak azok akiket meg akartam tartani.
Mert nincs kitől menekülnöm. És félek a visszatéréstől.
De ha tényleg dalolva örökre el lehetne menni
elválnék a könnyeimmel áztatott helytől.
És sosem feledném azokat, akik legalább egyszer boldogok
voltak velem vagy mosolyogva megbocsátottak.
Fehér Illés fordítása
