lombjaik között elszunnyad a bánat.
Engedd tudnom: ott ahol én lakom,
letérdel a csönd az elárvult gallyakon.
Míg hazabaktatok az árnyas fák alatt
a kitárult világ már mögöttem marad
és köröttem puhán nyújtózik a reggel,
engedd meglátnom gyermekszemekkel
a szépet, mely útra kel, s kitölti a teret.
- a hársfák tudják, hogy így rendeltetett -
míg meglátjuk újra pazar színein át
a teremtett rend tiszta alázatát.
