szomorú köd szitál, így lépkedek
néma sírok között némán sírva,
felnézek a vésett feliratra:
"Született, meghalt, élt ennyi évet."
Itt hagyta...hiányuk parázsként éget.
Fejfák, keresztek, szél zúg mise gyanánt.
Temetőcsendben dadogó Miatyánk.
Felcsuklik bennem a régi fájdalom,
ahogy az imát végigmormolom.
"Ámen." Zokogásom lassan csendesül...
S úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül.
Hófehér angyalok repültek körém,
mellettem mécses, egy csokor krizantém;
nem hull már könnyem múló bánatomban,
szívemben sok lélekgyertya lobban...
Puha avar takarja a földet.
Köszönöm, Uram, hogy befogadtad őket.
