A harang most mindenkiért szól.
Élőknek, s
Holtakról.
Emlékek kísértenek
friss virágágyások között.
Halkan elmormolt imák
ülnek a fejfákra
s a hideg őszi szél
táncoló leplet húz
a mécsesek lángjára.
Emlékezzünk!
Eleinkre.
Szülőre s
gyermekre.
Jó barátra.
Ki hisz
mondjon el egy imát.
Ki már istent megtagadta,
némán
gyújtson meg egy gyertyát.
Tisztelettel.
Halottainkért.
