Ruva Farkas Pál: Szirmok és bibék

szállnak a felhők
és szállok én is
magam vagyok immár
én
és a felhők is
szárnyaim alatt
sorra elhagyom
kedves fáimat
s a bolondos csókokat
Istenem
de jó volt
gyermeknek lenni
s most
alig hallhatóan
megöregedni