mégis kimondom
tudom ezt is megbánom egyszer...
talán itt vagyok
talán...?
vagy csak voltam valamikor
amikor még a cigányok
sokat énekeltek
a kovácsok meg orvosként
gyógyították a világ búját-baját
s a szelíd kutyák bús szemeiből
kiolvasták a Mámik a leskelődő holnapot...?
most mi van...?
vagy mi nincs...?
mert valami nincs az egész biztos
aminek kellene hogy legyen
de milyen áron...?
Istenem...?
immár az ég is leszakad
ha a madárfütty is kihal
kinek jó az ha kiömlik a tej az asztalon...?
s ha a dívány rozsdás drótja
serkenti a hajlamom...?
látom
már az Ősz is ködöl
eresz alá húzom az eget
hátha megtelik könnyeivel
a dézsányi űr...
