Ha kivonod az életedből
A technológiákat,
Melyek közvetlen eszközei
A felszínes tapasztalásnak,
Ha elhagyod a napi
Sürgősségi tendenciákat,
Ha kimarad a járat,
S döccen a komfortos rutin,
Ha nincsen autód,
S az orvosra előtted,
Még százezren várnak,
Ha lompos vihogással
Veri sámándobjait az
Utcákra űzött téboly,
Ha már nincsenek helyek,
S fogytán vannak az államilag
Nem támogatott jó gyógyszerek,
S csak programos csodaszerek
Merednek rád a patikapolcról.
Ha kivonod az életedből
A technológiákat, s a gondosan
Ápolt tévtanokat, ha nem hiszed el,
Hogy minden gondod percek alatt
Orvosolható, s bajaid nagy hirtelen
Tovafutnak, mint híd alatt a léghajó.
Ha kivonsz mindent magadból,
Mellyel nap-nap után létedet
Férceled össze, ha nem hajolsz
Le földig félcédulás előírások,
Hieroglif-szabályzók és paragrafusok
Sorfala előtt, s a dadogó szavak
Mögött meglátod a jóért remegő,
Térdhajlásig alázott embertársadat.
Ha magadból mindezt kivonod,
Megállasz majd pőrén, s csupaszon,
Alkotód előtt, kinek létezését,
Annyiszor tagadtad meg, ahány
Fűszál csak van erdőn- mezőn,
S az elhagyott árokpartokon.
