Végh Tamás: Csak a hűség

Tűnékeny, törékeny pillanatokat őrzök.
Érzem szakadatlan, örök érintésed
átsuhanni az atlantiszi hómezőkön.

Féltelek, szorítlak, -óvnálak-, tartalak.
Csak hűségem az, ami állandó marad,
ha szilánkosra törik a megőrzött pillanat.