Tartsuk be végre becsületesen
a szerelem játékszabályait
ha már egymásra uszítottuk
sziszegő csörgőkígyóit a szavainknak
ha már kiszolgáltattuk létünk
a percnek mely órákat - napokat
életeket virágzik majd nekünk
ha már felmutattuk egymásnak
tenyerünk térképén a vonalak
egymásba futó jelrendszerének
bonyolult üzenetét
Játsszunk végre egymásra figyelve
négy fal közé zárt sorsunk színterén
az ígérkező tavasz díszletei között
vízi pisztoly és fakard fedezéke nélkül
mert ez a művészet:
szavakat állítva csatarendbe
egymásért mindig
és nem egymás ellen,
hogy őrizzenek minket komoly készületben
mint rendíthetetlen ólomkatonák.
