Nem mondhatom,
hogy termetem
parányi,
nem mondhatom,
hogy az ég
végtelenjét látom.
Nem mondhatom,
hogy szívem
vég nélkül dobog,
nem mondhatom,
hogy temessetek el,
s ne sírjatok.
Nem mondhatom,
hogy mindhalálig
boldog vagyok,
nem mondhatom,
hogy nem kísértenek
démon-angyalok.
Mit mondhatok, ha többet mond a csend?
Mit mondhatok, ha nincs mért szólni már?
Mit mondhatok, ha úgy se hallod, mit mondhatok,-
ha üvöltésem parány atom-halál?
