Már nem félek. Tudom, valóságos ez a délután.
De eljöhet akár a démonok ideje is. Fegyelmezett leszek.
Ülök majd a széken, vagy állok egy befalazott ablak előtt.
Tőlem karnyújtásnyira a kertek: virágtemetők.
Az eltaposott lépcsőkövek egy emlék rajzolatai.
Visszavezetnek ugyanerre a helyre.
Ezért kell örökre itt maradnom.
