Hozzátok beszélek! kedveseim, szeretteim, szerelmeim!
Hozzátok, akik láttatok engem a fénytől megvakulni,
láttatok a füvek és a fák gyökeréhez esteledni,
láttátok a testemből kinövő csontjaimat, szárnyakká válni,
láttatok elrepülni és visszatérni, hozzátok beszélek.
Kevés időtök van már, kevés időtök van -
velem lenni, engem ölelni, elmondani
nekem, hogy mennyire szerettetek.
Kevés az időtök, kedveseim.
