Alszol, engem éjem elvetél.
Nézlek, és csitítom magam:
Új nap jön, aludj, szépen kérlek...
S a sok érv olyan súlytalan.
Lehet, sövénnyel vesznek körbe
Hajlékony, izmos nappalok, –
De most fordítsd felém az arcod:
Reggelre meg is halhatok.
