2017. június 11., vasárnap

Czegő Zoltán: Az utolsó tűz

Hatalmas városban születtem,
s hogy én is nagyra nőjek –
édesanyám szőke mesékkel altatott;
de én megcsaltam csobogó estéit,
és álmomban sárkányokkal vívtam.

...Csoda-tüzeket raktam a kaszálón
esténként, s a lángok rácsain
felnőtt jövőmbe próbáltam látni.

...Kihajtott gallérú tiszta inggel léptem
a százsarkú, szögletes világba,
s hogy furcsa volt a lángom –
a hősöktől irigyelni kezdtem
a tiszta tüzeket.

...Már utolsó tüzem is megraktam.
Kik erre jártok,
gyűljetek köréje, melegedjetek,
gyújtsatok rá, s ha szidtok, megbocsátom
azoknak, kik tudják:
égni füst nélkül nem lehet.