mint az éjszaka, ami levetkőzte
a csillagköntösét, mert
szerelmet vallott a felhőknek,
s azok betakarták a fényt.
Hiányodban elárvulok,
mint a legmagasabb hegyek,
amit ember nem lát,
de ő megcsodálja a repülőgépeket.
Nélküled csak egy sivatag a szívem,
homokdűnék széljárta otthona,
mi életeken át vár az esőre,
de az nem érinti meg soha.
(Néha azt hiszem, hogy csak egy harmatcsepp vagyok és
ha nélküled kell élnem a földön - inkább felszáradok.)
