Kovács Daniela: Sóhajt ver a szív

Tegnap valahogy több volt a fény,
a zabolátlan, önfeledt öröm,
lelkemben kihajtott a remény,
tavasz izzott a naptűzte kövön.

Ma valahogy csendesebb a táj,
a liget felett sűrűbb köd lebeg,
ma valahogy kicsit jobban fáj,
hogy Te sem jöhetsz hozzám közelebb.