Magam őszéből nézem a tavaszt:
párás eget, barkabizsergést,
levelet csipkés virágkorában.
Megtanultam örülni,
hogy ingyen van ennyi mutatvány
és ablakkeretemben is a festmény
hol hajnali rózsa,
hol fehér felhők barokk bodorban,
vagy naplementeláng.
Szemlélődni derűsen
fiatal szememnek nem volt szokása –
de nemcsak vitt, hozott is az idő
káprázatkeresés helyett nyugalmat,
hogy megbecsüljek minden könnyű órát.
